Uj Idők, XLIV. évfolyam, Budapest, 1938 október 30, 44. sz., 667-668. oldal
Szomorú levél ez. Olyan házasság képe alakul ki belőle, amely megcsúfolása az Isten szíve szerint való házasság szentségének. Világos, hogy az ura, aki már-már az anyagi romlás szélén állt, a hozományáért akarta mindenáron feleségül venni - és nagyon tartunk tőle: pénzbeli ígéretekkel vette rá az ön barátnőjét, hogy szerezze meg neki a vagyonos menyasszonyt. Ön elhitte, hogy barátnőjének igaza van, amikor így beszél: "Melyik lány utasítana vissza egy férjjelöltet, akinek háromezer pengő jövedelme van, akár szereti, akár nem! Ha nem szereted, legföljebb majd elválsz tőle és akkor még mindig férjhezmehetsz egy kétszázpengős kishivatalnokhoz."
Látszatra okos, alapjában esztelen és erkölcstelen beszéd ez. Nincs az a pénz a világon, amennyiért egy leánynak "érdemes" volna férjhezmennie valakihez, akit nem szeret. Legdrágább kincsét: szabadságát adja el és semmit sem kap cserébe érte. A jómódot megszokja, megúnja; és üresen maradt szíve vagy boldogtalanná teszi egész életére, vagy olyan utakra viszi, amelynek szintén megbánás a vége.
Az Ön esetében is keserű aratást hozott a rossz vetés, de más módon. Abban bűnhődött, amiben vétkezett: pénzéért lett valakinek a felesége, holott annak semmije sem volt és éppen ő áhítozott az Ön szerény vagyonkájára. Ki is fosztotta szerencsésen mindenéből és most - mis sem természetesebb - rosszul bánik Önnel.
Igaz, - írja - hogy néha-néha szerelemmel közeledik Önhöz és ilyenkor mindent meg tud neki bocsátani. Erre azonban ne legyen büszke: ennek is megvan a maga oka, amelyet nem akarunk itt részletezni.
Önző, haszonleső, szívtelen, nem őszinte ember az ura, ha minden szóról-szóra igaz, amit róla írt. Menekülnie kell a vele való összeköttetésből, amely az Egyház felfogása szerint nem házasság Isten előtt; és nem házasság az emberi erkölcs szerint sem.
Álbüszkeségből ne maradjon az ura mellett, mert egy szép napon, meglepetésre ébredhet. Önnek már semmije sincsen. Az olyan hízelgő, ravasz és alighanem jó megjelenésű ember, amilyen az ura mindig talál tapasztalatlan, hiszékeny leányt, aki belebolondul.
"Az ember hő kebellel hiába eseng szerelem után; az ördög jégkebellel alig tud szabadulni jókor" - Mondja Madách.
Ura előbb-utóbb megint akad majd pénzes áldozatra és akkor ő lesz az, aki felszólítja Önt, hogy távozzék a házából. Nem Ön az első felesége, nem Ön lesz az utolsó. Ezt az igazi, nagy megalázást meg kell előznie. Takarékoskodjék még jobban, verje fogához a garast és így összeszedett tanuljon valamit. Meglevő alapismereteivel nem lesz nehéz elvégeznie az egyéves kereskedelmi tanfolyamot. Ugyanezen idő alatt a gép- és gyorsírásban is tegyen szert alapos gyakorlatra. Most lehet állást kapni.
Ha aztán önálló, kereső nő lett: akkor szerezze vissza szabadságát. El fogja felejteni ezt a a házasságot, mint egy rossz álmot.
- Vígasztalásul csak azt írjuk még ide: semmi sem történik velünk hiába. Ez a néhány szerencsétlen esztendő többet ért Önnek élettapasztalat és emberismeret dolgában, mint amennyit rendes körülmények között ugyanannyi évtized ért volna.
Meg tudja majd becsülni a munkát, a dolgozó embert; megismeri a léha szájhőst; meg tudja különböztetni az őszinteséget a hazugságtól. Nagy árat fizetett mindezért: igaz. De jöhet még egy nap - adja Isten, hogy eljöjjön - amikor azt fogja sóhajtani: "Megérte".
Addig: bátorság és türelem. - A kiadóhivatal kívánsága szerint jár el.
Változatlan barátsággal szorítjuk meg a kezét.
Igaz, - írja - hogy néha-néha szerelemmel közeledik Önhöz és ilyenkor mindent meg tud neki bocsátani. Erre azonban ne legyen büszke: ennek is megvan a maga oka, amelyet nem akarunk itt részletezni.
Önző, haszonleső, szívtelen, nem őszinte ember az ura, ha minden szóról-szóra igaz, amit róla írt. Menekülnie kell a vele való összeköttetésből, amely az Egyház felfogása szerint nem házasság Isten előtt; és nem házasság az emberi erkölcs szerint sem.
Álbüszkeségből ne maradjon az ura mellett, mert egy szép napon, meglepetésre ébredhet. Önnek már semmije sincsen. Az olyan hízelgő, ravasz és alighanem jó megjelenésű ember, amilyen az ura mindig talál tapasztalatlan, hiszékeny leányt, aki belebolondul.
"Az ember hő kebellel hiába eseng szerelem után; az ördög jégkebellel alig tud szabadulni jókor" - Mondja Madách.
Ura előbb-utóbb megint akad majd pénzes áldozatra és akkor ő lesz az, aki felszólítja Önt, hogy távozzék a házából. Nem Ön az első felesége, nem Ön lesz az utolsó. Ezt az igazi, nagy megalázást meg kell előznie. Takarékoskodjék még jobban, verje fogához a garast és így összeszedett tanuljon valamit. Meglevő alapismereteivel nem lesz nehéz elvégeznie az egyéves kereskedelmi tanfolyamot. Ugyanezen idő alatt a gép- és gyorsírásban is tegyen szert alapos gyakorlatra. Most lehet állást kapni.
Ha aztán önálló, kereső nő lett: akkor szerezze vissza szabadságát. El fogja felejteni ezt a a házasságot, mint egy rossz álmot.
- Vígasztalásul csak azt írjuk még ide: semmi sem történik velünk hiába. Ez a néhány szerencsétlen esztendő többet ért Önnek élettapasztalat és emberismeret dolgában, mint amennyit rendes körülmények között ugyanannyi évtized ért volna.
Meg tudja majd becsülni a munkát, a dolgozó embert; megismeri a léha szájhőst; meg tudja különböztetni az őszinteséget a hazugságtól. Nagy árat fizetett mindezért: igaz. De jöhet még egy nap - adja Isten, hogy eljöjjön - amikor azt fogja sóhajtani: "Megérte".
Addig: bátorság és türelem. - A kiadóhivatal kívánsága szerint jár el.
Változatlan barátsággal szorítjuk meg a kezét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése